SOMLYÓ ZOLTÁN: KARÁCSONYI VÁNDOR
Karácsony éjjelén a vándor
az országúti hóba megáll.
S bekopog a legelső ajtón,
amit az útszélen talál.
Egy szót se szól. Csak némán átmegy
az udvaron, mint a jó cseléd,
S a sötét, meleg istállóba
halkan, lábujjhegyen belép.
Ottbenn a mécses pisla lángja
a széltül egyet bólogat.
A vándor megy s megsimogatja
a szelíd, csöndes barmokat.
Aztán a jászolba meríti
hideg kezét - és hirtelen
valami fény villódzik
onnan a hideg téli éjjelen...
Kívülről, mintha angyaloknak
égi zenéje szállana.
S jobbról, mintha egy fehérleplű
bánatos Asszony állana...
A vándor letérdel az almon,
a gazda korty bort ád neki.
És aztán csöndben, mint ahogy jött,
békén utjára engedi..
SZIA BARÁTNŐM DRÁGA ÉVIKÉM!!
HA KICSIT MEG KÉSVE IS DE SZERETETTEL KÍVÁNOK ÁLDOTT ,BÉKÉS ÜNNEPEKET ÖRÖMÖKBEN GAZDAG SZÉP ÚJÉVET LEGYEN BŐSÉG, JÓSÁG ÉS SZERETET MINDEN EMBER SZÁMÁRA EGY DARAB FRISS KENYÉR MINDEN NAPRA PUSZIM ANNUSKA!! |
Online
